Wicca mindkét futamot megnyerte kategóriájában, így néhány óra eltéréssel kétszer is felcsendült a tiszteletére a Magyar Himnusz a messzi Katarban!

Mesébe illő – talán ez a legjobb jelző mindközül Kis Viktória most hétvégi és egész eddigi idei teljesítményének leírására. A korábban díjugratóként is szép sikereket elérő Wicca 2012-ben első magyar női versenyzőként tudott Alpok-Adria bajnoki pontokat szerezni a Superbike kategóriában, és az év végén a MAMS megválasztotta az Év Női Motorversenyzőjének. A motorsportban is egyből sikereket ért tehát el, és bizonyította tehetségét, ennek ellenére 2013-ban a teljes évet kihagyni kényszerült: anyagi okokból egyetlen versenyen sem tudott rajthoz állni.

Idén viszont a MAMS elnöke, Hermann Henrik személyes közbenjárásának köszönhetően lehetőséget kapott rá, hogy a Katari Motorsport Szövetség (QMMF) teljes támogatását élvezve rajthoz álljon a 2013/2014-es Losail Ázsia Bajnokság (Losail Asian Road Racing Series) utolsó három fordulóján. Wicca pedig két kézzel megragadta a lehetőséget, és az, hogy meghálálta a belé vetett bizalmat, úgy gondolom, hogy nem kifejezés!

Első versenyhétvégéjén két kategória 6. hellyel kezdett, majd második nekifutásra már nyerni tudott, így először csendült fel a Magyar Himnusz a távoli Katarban egy magyar hölgyversenyző tiszteletére, ráadásul, nem is akármikor: a MotoGP Katari Nagydíjának hétvégéjén!

A mostani, harmadik szereplése alkalmával, ami a bajnokság ötödik és egyben utolsó fordulóját jelentette, azonban még ezt az eredményt is sikerült felülmúlnia! Mindkét futamát tökéletes teljesítménnyel nyerte meg, és néhány órán belül kétszer is a tiszteletére játszották Katarban a Magyar Himnuszt!

A mindig vidám és életteli kecskeméti hölgymotoros ezzel a bajnokság összesített pontversenyében is a szenzációs 2. helyen végzett 115 pontjával, és azon a három versenyhétvégén, amin rajthoz állt, toronymagasan ő szerezte a legtöbb pontot a mezőnyből. Mit lehetne még írni erre? KATARZIS!

Kis Viktória
„Elég megterhelő volt a szervezet számára ez a két nap. Mind a szoros időbeosztás, mind a rettentő hőség miatt. A warm up-on nagyon erős szél fújt, ami felhordta a pályára a homokot, így a tapadás nem volt tökéletes, az idők sem jöttek úgy. A versenyeken a 13. helyről rajtoltam. Az első futamon az amerikai Shelina Moredával voltam pariban, plusz egy ezer köbcentis motorossal kellett küzdenünk, ám az utolsó két körben visszavettem a vezetést, így engem intettek le hamarabb a kockás zászlóval. Nem volt sok idő az örömködésre, pihenésre, 1 óra múlva kezdődött a következő verseny. A második futam első felében szintén tudtunk harcolni az amerikai versenyzővel, majd 5-6 kör után megelőztem. Onnantól kezdve egyedül motoroztam, és amikor a szerelőm mutatta, hogy egyre inkább szakadnak le rólam, már csak arra koncentráltam, hogy egyben beérjek a célba, és ne csináljak ostobaságot. Sikerült! Külön örültem, hogy minden nehezítő körülmény ellenére, az első versenyen csupán 1 tizeddel (2.12,5), míg a második versenyen 3 tizeddel (2.12,8) maradtam el az eddigi legjobb időmtől. Még most is alig hiszem el az egészet! Dupla győzelem, dupla Magyar Himnusz, dupla elérzékenyülés és öröm! Sőt, kihirdették a szezon végi végeredményt a kategóriámban, ahol sikerült összetettben a 2. helyen végeznem. Szeretném ezt a két győzelmet a jelenleg külföldön állomásozó KMCS-nek, és a bátyámnak ajánlani! Köszönöm a rengeteg támogatást a messziből! Nagyon köszönöm a QMMF-nek és Hermann Henriknek a lehetőséget és a belém fektetett bizalmat, remélem, sikerült bebizonyítani, hogy nem volt rossz döntés. Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy egy ilyen nagyszerű csapat tagja lehettem. Bízom benne, a jövőben még dolgozhatunk együtt! Köszönöm szépen mindenkinek, aki szurkolt, írt, gondolt rám, rengeteg erőt adott! Itthon viszont nincs megállás, két hét múlva jön a magyar bajnoki második fordulója a H-Moto Team színeiben, ahol szintén fel kell kötnöm a gatyát, illetve a szoknyát!”

Kelemenné Szilágyi Noémi, menedzser
„Versenyre jövet a repülőn azt vizionáltam, hogy a márciusi győzelem meg fog ismétlődni most... de babonából ki nem mondtam! Azt viszont, hogy ezt a bravúrt kétszer is meglépjük, legtitkosabb álmomban képzeltem el. Köszönöm Wiccának, hogy egyre erősödő kézfájdalmát legyőzve, képes volt a homokvihar miatt oly csúszós pályán ilyen nagyszerű eredményt elérni! Tisztelettel köszönöm mindenkinek a biztató üzeneteket, ez sokat jelentett nekünk itt Katarban!”

Hermann Henrik, MAMS-elnök
„Gondolni valamire, majd tenni érte és elérni oda, amire gondoltál... Ez így ritkán jön össze egyszerre, de amikor összeáll, akkor sokan érezhetik, hogy igen, ez az, amiért biztosan érdemes élni... Gratulálok, Wicca!”